Eddig turista célként tekintettünk a cseh fővárosra. Látni a Károly hidat, a fekete színű jellegzetes formájú tornyokat, ott állni az Óváros téren és várni az órajátékot, csalinkázni a szűk utcácskákban, letelepedni egy sörre, aztán fel a várba, le a Vencel térre, majd tikkadtan elbotorkálni a hotelbe, hogy másnap folytathassuk. A hétvégénk majdnem ilyen volt, csak más volt a feladatunk: a Nemzetek Szíve Népzenei és Néptáncfesztivál vendégei voltunk.

Azt, hogy pontosan hány csoport volt rajtunk kívül, nem is tudjuk megmondani, de minket kedvelt a legjobban a közönség, ahogy ez lenni szokott, igazi hangulatot varázsoltunk Prága főterére. Még akkor is, ha csak két kis hangszóró volt a segítségünkre. Prága főterén táncoltunk és muzsikáltunk és most nem turista tempóban csalinkáztunk a kis utcákban, hanem viseleteinkkel, eszközeinkkel, hangszereinkkel próbáltuk átverekedni magunkat a tömegen.

Négy magyar önkéntesre bíztak bennünket a szervezők, és milyen jól tették!
Szabó János, Nagy Ildikó, Fehér Márta, Fajd János segített nekünk a három nap alatt.

Ittunk-e sört? Ittunk!
Visszamennénk? Igen!

Az Alba Regia Táncegyüttes és a Szedtevette zenekar még egy utolsó köszönet mond Brüll Jánosnak, aki elvitt minket és haza is hozott!