1. Béres vagyok, béres… – részlet Illyés Gyula Puszták népe című művéből (2’33”)
2. Béres nóták (4’51”)
3. Húzd keresztül! – elfeledett csárdás dallamok (4’57”)
4. Megy a juhász szamáron… – Petőfi Sándor verse (1’00”)
5. Táncra magyar! (4’13”)
6. Puszták muzsikája (7’09”)
7. Katonadolog – bakanóták Fejérből (4’55”)
8. A piac lelke – egy fertályos asszony emlékére (2’45”)
9. Paraszt Badi József kedvenc csárdásai (4’40”)
zenélik:
Bencze Mátyás – hegedű (2, 3)
Bóka Richárd – brácsa (7, 9)
Berki Lilla – ének (6)
Cserta Balázs – fúvós hangszerek (2, 3, 5, 6, 7, 9)
Csikós Péter – bőgő (2,3,5)
Enyedi Tamás – cimbalom ( 2, 3, 5, 7, 9)
Fülöp Zsolt – narráció (8)
Gőbölös Gábor – narráció (1, 4, 5)
Hegedűs István – furulya, ének (6)
Juhász Balázs – bőgő (7, 9)
Juhász Zsófia – hegedű (7, 9)
Kömíves Zoltán – brácsa (2, 3, 5)
Páll Éva – hegedű (5)
Schütz Mátyás – ének (7)
Varró János – citera (6)
Zsikó Zsuzsanna – ének (2, 3, 5, 6)
zenei szerkesztő: Majoros Róbert
Az Alba Regia Táncegyesület kiadványának résztvevői székesfehérvári kötődésű népzenészek. A lemez kiadásának célja – a zenei élmény átadásán túl – segíteni a táncegyütteseknek, táncpedagógusoknak abban, hogy a mezőföldi táncanyaghoz a megfelelő zenei anyagot is megtalálják. Hasonló, bejátszásra is alkalmas zeneszámok nem találhatóak meg, így reméljük, hogy az oktatási célok mellett táncegyüttesek is rátalálnak a lemezünkre és emellett szívet melengető zenei élményben lesz része a hallgatóságnak is.
A Bandázó Mezőföld CD-lemez szövegkönyve
1. Béres vagyok, béres – részlet Illyés Gyula Puszták népe című művéből
Az alsó béresházaknál a citerába belesikongott-hápogott a harmonika hangja, majd felhangzott a leányok s aztán a legények vontatott éneke. Vígat sose daloltak. Viszont a tánc, ha néha sor került arra is, mindig vadul szilaj volt. De csak nagy ritkán került sor reá. A lányok valami kidöntött szálfán ültek egymás mellett, s mintha a dal lebegtette volna őket, jobbra-balra hajlongtak, mint a szélfútta vetés. A legények külön csoportban egy kicsit távolabb a ház falát támasztották, csizmájukkal verték a ritmust, dünnyögtek, nagy ritkán, ha egyik-másik kieresztette a hangját. Ilyenkor a lányok elnémultak.
Ez volt akkor az „új nóta”. Dallama elnyújtott, fájdalmas, mint a kutyavonítás. A hontalanság dala, igazi béresdal.
Ezt bánhatja a béres, a járomszeget meg az ösztökét, egyébtől nem kell búcsúzkodnia. Nyögés volt ez a dal; botladozva, szaggatottan énekelték, mintha közben zsákot cipeltek volna. De a harmadik szakasz hirtelen irányt váltott, hetykén kifordult az előbbiek menetéből, másképp, frissebben rakta még a rímeit is. A legények pattogva s égre emelt fejüket dacosan kapkodva fújták:
Paripa? A béresek egész életükben nem ülnek lovon, az ökrök nyomában cammognak. És az öntelt birtokrag, a ménesem, a gulyám! Sokáig nem értettem a tárgyilagos szakaszok után ezt a kérkedést, sőt nyilvánvaló hazugságot. Most már értem. Ez volt a lázadás, a szembefordulás a valósággal, amelytől csak úgy szabadulhattak, ha fittyet hánytak neki.
2. Béres nóták
Béres vagyok, béres, béresnek szegődtem.
Sej, itt az újesztendő, jön a szekér értem.
Sajnálom ökrömet, vasjárom szögemet,
Sej, cifra ösztökémet, barna szeretőmet.
Ökreim a réten, gulyám a vetésen,
Paripám a barozdában, magam a csárdában.
Béreslegény, jól megrakd a szekered, sarjútüske böködi a tenyered.
Mennél jobban böködi a tenyered, annál jobban rakd meg a szekeredet.
Béreslegény, ne rakd meg a szekered, sajnáld meg a szegény pára ökrödet.
Kettő sánta, a harmadik nem mehet, a negyedik nem bírja a szekeret.
Meghalt a béres, oda a béres.
Nem mondja már az ökörnek, haj, helyre Rendes.
Meghalt a gulyás, oda a gulyás.
Nincs, ki mondja a tehénnek, fordulj te, Villás.
Meghalt a juhász, oda a juhász.
Nincs, ki mondja a pulinak, tereld a birkát.
Béreslegény liliom, tetűje van millió.
Van is neki hatalma, ahol viszket, vakarja.
Mikor megyek szántani, hat szép ökröt hajtani.
Tornyos ökör előtte, babája a szívébe.
Béreslegény mezítláb ment szántani, a csizmáját otthon hagyta vasalni.
Kilenc kovács nem merte elvállalni, egy se tudott rózsás patkót csinálni.
Kilenc kovács nem merte elvállalni, mert nem tudott rózsás patkót csinálni.
Jaj, de nehéz a szerelmet titkolni, tövis közül az ibolyát kiszedni.
Kiszedném, de megszúrja a kezemet, kit szerettem, az az enyém nem lehet.
Erre gyere, amerre én, majd megtudod, hol lakom én.
Erre gyere csak, majd megcsókollak, úgyis tudom, hogy az enyém vagy.
Csipkebokor rózsa mellett, gyere babám, megölellek.
Erre gyere csak, majd megcsókollak, úgyis tudom, hogy az enyém vagy.
Tegnap virradóra megcsípett egy bolha.
Hej, megcsípett egy bolha, ott maradt az orra.
Arass rózsám, arass, megadom a garast.
Hej, ha én meg nem adom, megadja galambom.
3. Húzd keresztül! – elfeledett csárdás dallamok
Széles a Balaton vize, keskeny a híd rajta,
Ne menj arra kisangyalom, mert leesel róla.
Nem esek, nem esek én a Balaton vizébe,
Inkább esek kisangyalom véled szerelembe.
Kutyakaparási csárda zsandárral van körülállva.
Azért van az körülállva, betyár mulat a csárdába.
Aki betyár akar lenni, nem kell annak megijedni.
Én is az akarok lenni, nem is fogok megijedni.
Babot vittem a malomba, azt hittem, hogy kukorica.
A molnár is azt nevette, hogy a babot megölelte.
Nem ettem én ma egyebet, csak egy köcsög aludttejet.
Azt is csak úgy kalán nélkül, megélek a babám nélkül.
Búza, búza, de szép tábla búza, közepébe két szál tearózsa.
Széle piros, a közepe sárga, adj egy csókot babám utoljára.
Piros alma kigurult a sárba, ki felveszi, nem veszi hiába.
Én felvettem, lemostam a sártól, mégis elmaradtam a babámtól.
4. Megy a juhász szamáron – Petőfi Sándor verse
Megy a juhász szamáron, földig ér a lába;
Nagy a legény, de nagyobb boldogtalansága.
Gyepes hanton furulyált, legelészett nyája.
Egyszercsak azt hallja, hogy haldoklik babája.
Fölpattan a szamárra, hazafelé vágtat;
De már későn érkezett, csak holttestet láthat.
Elkeseredésében mi telhetett tőle?
Nagyot ütött botjával, a szamár fejére.
5. Táncra, magyar!
Székesfehérvári emlékeimhez tartozik az is, hogy az első fellépésem a „Bársony cipő” című vitézjátékban…… lett volna. Szépen és értelmesen szavaltam, csakhogy az igazgató sehogy se tudott kibékülni az orrhangommal. Végül a főpróbán a teljes színdarabot a kezembe adta súgás végett.
Petőfi Sándor súgó? Sas a kalitkában, király a lebujban, oroszlán az ürgelyukban… Petőfi Sándor Súgó?!
Feldühödve a lakásomra mentem, egész éjjel nem aludtam és tíz strófás költeményt írtam:
Petőfi Sándor: A súgó
Ennek aztán híre ment a társulatnál és az igazgató személyesen közölte velem, hogy csak helyettesítés miatt használtak súgónak. Megbékéltem…. és örömömben összetéptem a költeményt. Tegnap léptem először színpadra, a „Párizsi napló”-ban, az inas szerepében. Írtam is egy költeményt, melynek címe: „Első szerepem”.
Szinésszé lettem. Megkapám
Az első szerepet,
S a színpadon először is
Nevetnem kelletett.
Én a szerepemben jóizűn
S szivemből neveték;
Pályámon, oh ugyis tudom,
Leend ok sírni még.
Fehérvári, fehérvári torony tetejébe van egy holló tiszta feketébe.
Az a holló, sej-haj babám, minket gyászol, el akarnak, de nem tudnak tiltani egymástól.
Fehérvári faluvégen áll egy cserepes ház, arra járok, még a szívem is fáj.
Valahányszor arra megyek el előtte, mindannyiszor kisangyalom, te jutsz az eszembe.
Két pár csókot egy végből, egy végből a legédesebbjéből, a legédesebbjéből.
Az az egész nyavalyám, csak egy csókért fáj a szám.
Azt a csókot megkapnám, többet nem fájna a szám.
Ej ne menj, el ne menj, el, maradj még itt az éjjel.
Ha az éjjel velem hálsz, tudod babám, hogy jól jársz.
6. Puszták muzsikája
A babám kertjében vagyon egy cédrusfa,
ahhoz vagyon kötve egy szép pej paripa.
Pántlika kantárja, arany a zablája.
Kedves kisangyalom, te vagy a gazdája.
Kurta farkú fecske, szép barna menyecske.
Honnan jöttél ide, az idegen földre?
Nem jöttem én gyalog, a gőzkocsi hozott.
Babám két szép szeme idecsalogatott.
Három kéve leveles nád, hadd el babám, apád-anyád.
Megtagadom, tyuhaj, el is hagyom érted kedves kisangyalom.
Ha én bús gerlice volnék, rózsám ablakába szállnék.
Mindig csak azt dalol-dalolgatnám, ébren vagy-e kedves rózsám.
Ébren vagyok, nem aluszom, szeretőről gondolkozom.
Hamis a szent, tyuhaj, nem aluszik, szeretőről gondolkozik.
Tisza partján elaludtam, jaj, de szomorút álmodtam.
Megálmodtam azt az egyet, babám, nem leszek a tied.
Éjféltájban felébredtem, kilenc zsandár állt előttem.
Kettőt mindjárt agyonlőttem, ez az utazólevelem.
Hüccs ki disznó az ólba, nem mész többet a boltba,
sudridom, sudridom,
Nem méred a pálinkát, vágod a kukoricát,
sudridom, sudridom.
Elhajtanám a libám Komáromig mezítláb.
Libaláb, libaláb, Komáromig mezítláb.
Komáromi kisleány, vigyél által a Dunán.
Libaláb, libaláb, vigyél által a Dunán.
Ha átviszel a Dunán, megcsókollak a partján.
Libaláb, libaláb, sej, megcsókollak a partján.
Hej, Jancsika, Jancsika, mért nem nőttél nagyobbra?
Dunáról fúj a szél.
Nőttél volna nagyobbra, lettél volna katona,
Dunáról fúj a szél.
Ha Dunáról fúj a szél, szegény embert mindig ér,
Dunáról fúj a szél.
Ha Dunáról fúj a szél, szegény embert mindig ér,
Dunáról fúj a szél.
Nem ám az az asszony, hej://
Kinek sok lúdja van, hej.
Hanem az az asszony, hej://
Kinek szép lánya van, hej.
Nem ám az az ember, hej://
Kinek sok földje van, hej.
Hanem az az ember, hej://
Kinek sok fia van, hej.
7. Katonadolog – bakanóták Fejérből
Kedves édesanyám, ha fel akarsz keresni,
Montetonba, a hegy aljára gyere ki.
Megtalálod síromat egy kőszikla alatt,
kedves édesanyám, kisírhatod magadat.
Kedves édesanyám, nehéz lehet magának,
hogy a fiát elvitték katonának.
Este későn pucolja a bakancsát,
éjjeli vaságyán sirassa a babáját.
Édesanyám rózsafája, én vagyok az ága,
én vagyok a Kossuth Lajos első katonája.
Kétszáz éves nyomja a vállam, szívemet a gyenge búbánat,
itt kell hagyni a kedves hazámat, szívemet megöli a bánat.
Megy a Nap lefelé, a kaszárnya felé,
rukkolnak a gyerekek, a 18 évesek a kaszárnya ajtón befelé.
Bemegy a szobába, leül a vaságyra,
búra hajtja a fejét, hullajtja a könnyeit arra a tábori ruhára.
Istenem, istenem, mit kellett megélnem,
elvisznek katonának, itt hagyom a babámat a fiatal gyerekek számára.
Elmégy rózsám? El bíz én.
Itt hagysz engem? Itt bíz én.
Ha te elmégy katonának,
én is elmegyek utánad.
Ha te tudnád, amit én,
milyen beteg vagyok én,
szerelem az én nyavalyám,
az is terólad ragadt rám.
8. A piac lelke – Egy fertályos asszony emlékére
Kati néni szimbolikus alakja volt a Felsővárosnak, és az egész fehérvári vásári életnek. Kitűnő kereskedő hírében állt, mindig eladott mindent, sose vitt haza semmit. Ha mégis megmaradt valami a portékájából, azon hazafelé túladott. Szókimondó asszony volt, a „Sárkány Kati néni” gúnynéven is ismert kofaasszony. Idős kora ellenére egy ránc sem volt az arcán, azt mondják, minden káromkodása elsimított egyet-egyet. A macskaköves úton oly őrült tempóban tudta tolni a vaskerekes kocsiját, hogy már az utca túlsó végén lehetett hallani, hogy jön Kati néni. Őt persze egyáltalán nem zavarta az – akár reklámfogásnak is felfogható – dübörgés. Az idők folyamán aztán annyira elvékonyodtak a vaskerekek, hogy kénytelen volt azokat lecserélni modernebb gumikerekekre, amik nagy bánatára persze már nem voltak olyan hangosak. Kati néni titkát, a libafertály-sütés pontos receptjét azok sem ismerhették pontosan, akik mellette dolgoztak. Mert persze a többi felsővárosi asszony is remekül tudott sütni, de az az íz mégse jött elő soha. Azt beszélik, ehhez lehetséges, hogy „Sárkány Kati néni” leheletére volna szükség. Családja úgy emlékszik vissza rá, hogy ő volt a piac lelke. Talán ő volt az ország utolsó fertályos asszonya. Nem volt számára lehetetlen. Egy időben unokái zöldségtermesztéssel is foglalkoztak, ki is álltak már hajnalban a piacra az áruval. Reggel öttől tízig talán tíz csomag retket tudtak eladni a fél teherautónyiból, amikor elkeseredésükben hívták a mamát. Ő egy óra leforgása alatt túladott az egész szállítmányon. Aki arra járt, retekkel a szatyrában távozott. Próbálták ellesni a titkát, de csak azt látták, hogy mindig mosolyog. Aki elment előtte, megszólította. Mindenki Marika és Ferike volt neki, és az volt az érdekes, hogy mindenki hallgatott is rá. A szoborhoz közismerten egy érdekes babona is fűződik: aki megsimogatja az orrát, teljesül kívánsága. Az unokák azt mondják, a kívánságok náluk másként teljesülnek: ők nem az orrát simogatják meg, mint mások, hanem a mama kezét.
Juhász Zsófia elnök köszöntője és konferáló szövege
Konferálás 1.
Tisztelt közönség!
Valamennyi szervező és fellépő nevében köszöntöm Önöket!
Sok kedves ismerős arcot látva szeretnélek tegezni Benneteket.
Az Alba Regia Táncegyesület Bandázó Mezőföld című lemezének bemutatójának leszünk most szem- és fültanúi, és remélem, majd otthonaitokban fültanúi.
Egyesületünk sokrétű feladatai között kiemelt helyen szerepel a hagyományőrzés. Mondhatnánk, hogy mivel működtetjük az együtteseinket, gondozzuk a viselettárunkat, programokat, versenyeket, táncházakat és fesztiválokat szervezünk, teljesítjük ezt a kötelezettségünket. Mi azonban ennél sokkal több dologra figyelünk. Ügyelünk arra, hogy az ARTE táncosai, az utánpótlást biztosító művészeti iskola munkatársai és oda járó fiatalok kiváló körülmények között dolgozhassanak együtt, folyamatosan fejlesztjük azt az épületet, amelyet ránk bíztak, pályázatokkal segítjük a működésünket, a Hagyományok Házának módszertani partnereként a megyei csoportok munkáját is mentoráljuk, oktatókat, táncpedagógusokat, profi táncosokat nevelünk ki, formáljuk a közösségeinket és a közönségünket, akiknek rengeteget adunk – és akiktől mindezért még többet kapunk vissza.
Értéket teremtünk – ez vitathatatlan. Bizonyítják ezt a díjnyertes koreográfiák, a gyönyörű, komplett viseletek, a rendszeresen visszatérő eseményeink, az azokat dokumentáló fotók, a videók és a zenei anyagok. A hagyományőrzést szolgáljuk azzal, hogy nagy figyelemmel fordulunk a nálunk otthonra talált közösségek – így a zenekarok felé is.
Ez a most elkészült CD-lemez régen dédelgetett vágyunk volt már. Majoros Robinak, az Alba Regia Táncegyüttes művészeti vezetőjének azért, mert szerette volna, ha frissítjük a mezőföldi zenei anyagunkat, hogy legyen már végre egy olyan kiadvány, amely a sajátunk, mert a mi zenészeinkkel, velünk születik meg. Az egyesület vezetőjeként és zenészként is fontosnak tartom, hogy a zenekarok ne csak közreműködő „szolgáltatók” legyenek a közös sikerekben, hanem teljes értékű csapattagok is.
Az Alba Regia Táncegyesület célja a lemez kiadásával egyrészt a szívet melengető zenei élmény átadása, másrészt az, hogy segítsenek a táncegyütteseknek, a táncpedagógusoknak a mezőföldi táncanyaghoz megfelelő zenei anyag megtalálásában. Hasonló, bejátszásra is alkalmas zeneszámok máshol nem érhetők el, így a lemez készítői remélik, hogy a táncegyüttesek rátalálnak a CD-re, és jól tudják majd hasznosítani az oktatásban.
A lemezen kilenc szám hallható, melyen 16 zenész működik közre. A hangzóanyag zenei szerkesztője Majoros Róbert, a felvételek elkészítésében Cserta Balázs segítségét vettük igénybe. A lemezen közreműködő valamennyi zenésznek és munkatársnak köszönöm a munkáját.
A mai koncertünk első részében a Galiba zenekar a főszereplő. Három műsorszámot láthatunk majd tőlük. A zenekar az ARTE nagyegyüttesének állandó zenekara. A név állandó, a szereplők változnak, de a biztos három ember: Csikós Péter, Kőmíves Zoltán és Cserta Balázs. Ők az alapító tagok és a népzenei életben eltöltött hosszú évek során kiterjedt kapcsolatrendszerüknek köszönhetően sok zenészt ismernek, akiket vendégelőadónak hívnak meg egy-egy bemutatóra. A körülüttök megforduló prímások, cimbalmosok, fúvósok közül nagyon sokan fiatalok, akik lehetőséghez is jutnak a bemutatkozásra, kihívásokat teljesítenek és egy megértő közösségre is találnak, hiszen hányszor volt már, hogy Csikós Péter szállást is biztosított a vendégművészeknek. Husa és Csipike már apja lehetne némelyik fiatalnak, de ezt sohasem érzékeltetik senkivel, hanem csapatjátékosokként fogadják őket, akik számára közös a cél, vagyis a szórakoztatás, a zenekíséret, a jó hangulat. A mai műsorukban Paál Éva, Bencze Mátyás, Enyedi Tamás és Zsikó Zsuzsanna lesz a közreműködő.
A Béres nótákat, a narrációt most is Gőbölös Gábor mondja el. Közreműködik az Alba Regia művészeti iskola Pulutyka csoportja.
Elhangzott és bemutatott műsorszámok:
Béres nóták
Galiba zenekar
Narráció: Gőbölös Gábor
Tánc: Pulutyka
„Húzd keresztül!”
Galiba zenekar
„Táncra magyar!”
Galiba zenekar
Narráció: Gőbölös Gábor
Tánc: ARTE
Konferálás 2.
Ha már Majoros Robi úgy szerkesztette össze a műsort, hogy négyszer is szót kapok, ezért némi kulissza titkot fogok elárulni a zenészek életről. Látva Zsikó Zsuzsi gyönyörű ruháját, szeretnék szót ejteni arról, hogy hogy is alakult ki, hogy a magyar népzenészek nincsenek viseletben. A kutatásom eredménye ugyanaz lett, mint korábban: vagyis semmi. Tehát nincs története, hogy mi ma így vagyunk felöltözve.
A definíció alapján a népviselet a falusi és mezővárosi parasztemberek, cívisek, pásztorok, esetleg kézművesek öltözete. A viselet nem csupán védte a beleöltözőt, hanem díszítette is és kifejezte társadalmi helyzetét.
A zenészek művészek, szolgáltatók, akik a múltban a parasztházak sarkában húzták a talpalávalót, aztán megjelentek a gyűjtők, és videókat készítettek róluk, most pedig nagyszínpadokon kísérnek táncegyütteseket, vagy adnak koncerteket. Testüket védik, de nem prioritás a feltűnés. Inkább a kényelmi szempontok érvényesülnek.
Nincs kacagány, szűr, párta, ékszer, csizma. Helyette van ZARA, Hilfiger, H&M vagy Hugo Boss. Zenészeink a sportos elegancia képviselői.
Mert nézzük meg, hogy egyébként milyen változást jelentene egy egyszerű csinos mellény felvétele. A mellény praktikus, de teljesen idegen, ezért nem is forszírozzuk a fiúkon. A hölgyeknek pedig ódzkodni kell a harsány nyakláncoktól, mert berezonál tőle a hangszer. A hosszú műköröm, bár nagyon mutatós, de lehetetlen lenne vele hegedülni. A hölgyeknek figyelni kell a szoknya méretére is, mert ülő helyzetben produkálhat az élet szexi dolgokat. A lenge anyagú szoknya sem praktikus, mert felfújhatja a szél és máris nem a hegedűtudásunkért fognak rajongani a férfi nézők. A jobb kézen lévő karperecek összecsengése belehallatszik a mikrofonba. Már, ha jobbkezes a zenész. Egyszóval a zenész hölgyek élete egy pokol. De ebből próbáljuk meg kihozni a legjobbat.
A következő műsorszám főszereplője a Szedtevette zenekar, akik ma a kelleténél is többet foglalkoztak azzal, hogy mit vegyenek fel. A zenekarnak jelenleg három állandó tagja van: Bóka Richárd, Molnár Dániel és Juhász Zsófia szerény személyem. A fúvósunk, Márfi Tibi tüdejét a Covid kicsinálta, így sajnos nem tud velünk muzsikálni. Barátok vagyunk a hétköznapokban, és 2000 óta nyúzzuk egymást. Nem vagyunk koncertező zenekar, és nem is szeretjük a zenekari számokat sem. Ilyenkor háromszor annyira izgulunk! A mi fő profilunk a gyerekjátszó és a táncegyüttesek kísérete. A teremben ülő zenészek közül többen hobbizenészek, vagyis van más irányú főfoglalkozásuk, ami egyes esetben még a zeneiskolával sem kapcsolódik össze. A közös, hogy Fehérváron mindig volt kitől és honnan inspirálódni a népzene irányába, és ma ezért is vagyunk együtt, hiszen valamennyien fontosnak tartjuk, hogy a múltunk jelen legyen.
Majoros Robi egyszer azt mondta, hogy elég jó zenekar is lehetnénk, ha gyakorolnánk, és ebben igaza is van. Most azonban gyakoroltunk is!!!
A következő műsorszámba Robi nem tett táncosokat, így teljesen ránk kell, hogy figyeljetek. Nincs bujkálás, nincs sunnyogás csak mi és Ti, a kedves közönség.
Hallgassátok szeretettel a Katonadolog című összeállítást, melyben közreműködik Enyedi Tamás, Juhász Balázs, Cserta Balázs és Schütz Mátyás.
Elhangzott és bemutatott műsorszámok:
„Katonadolog”
Szedtevette zenekar
Konferálás 3.
Mielőtt ismét egy kicsit hosszabb blokk következne, engedjétek meg, hogy a zenész szlengből villantsak fel pár fogalmat. Azt gondolom, hogy a témát a teremben ülő zenésztársaim sokkal bővebben tudnák cizellálni, de mivel én ragadtam magamhoz a mikrofont, ezért majd ezt egy külön podcastben tudjuk tovább boncolgatni.
Amin most mindannyian részt veszünk, az egy bemutató koncert. Egy olyan koncert, amire felkészültünk, bár, amikor mi felzenéltük a műsorszámokat, nem gondoltuk, hogy ezt még valaha elmuzsikáljuk emberek előtt.
Ha egy zenekar csak koncertező zenekar és nem kísér táncegyüttest, akkor nem szembesülhet azzal, hogy sajnos különbséget kell tenni előadás és előadás között. A magyarázatok a felkészülésre fordított idő és az arra biztosított felkészülési anyag mennyiségének és minőségének a hányadosából erednek.
Ezek alapján megkülönböztetünk előadást. Ez az, amikor a felkérő táncegyüttestől kapunk zenei anyagot, amit meg tudunk hallgatni, le tudjuk írni, próbálni tudunk külön is és az együttessel is, és utána előadjuk közösen. A siker ebben az esetben garantált.
A következő kategória a „hakni”. Ez abban az esetben használatos, ha kapunk egy anyagot (ami jó esetben használható, rossz esetben rosszul van megvágva, vagy kevésbé hallható) – szóval megkapjuk az anyagot, a helyszínen van lehetőségünk egy olyan próbára, hogy valamelyik öltözőben megnézzük és utána előadjuk közösen. Itt a teljesítmény már kockázatos, de a zenekaraink garanciát jelentenek, viszont az izgalom végig jelen van a fellépésen. Ez tehát a hakni.
Ezután már csak a „büdös hakni” van és annak további változatai, de ez utóbbiakat már hagyjuk meg majd a podcastnek. Szóval a büdös hakni az a kategória, amikor kapunk egy szörnyű minőségű anyagot és próba nélkül előadjuk közösen. Na, ilyenkor öregszik a zenész egy előadás során öt évet.
Most azonban szebbnél szebb összeállításokat fognak hallani, elsőként a Hermann László Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola tanári karának előadásában. Berki Lilla, Zsikó Zsuzsanna, Cserta Balázs, Hegedüs István és Varró János muzsikájára Trenka Máté, Majoros Róbert és Sipos Dániel táncolnak.
Ezután Paraszt Badi József csárdás dallamait Enyedi Tamás, Juhász Balázs és Cserta Balázs közreműködésével a Szedtevette zenekar muzsikálja.
A két műsorszám elején a múltat idézzük a felsővárosi Kati néniről szóló filmmel és a műsorszámok között Paraszt Badi József és zenekarának egy eredeti felvételével.
Elhangzott és bemutatott műsorszámok:
VETÍTÉS Kati néni
„Puszták muzsikája”
Herman László Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola tanári kar
Tánc: Trenka M., Sipos D., Majoros R.
VETÍTÉS Paraszt Badi József és zenekara
„Paraszt Badi József kedvenc csárdásai”
Szedtevette zenekar
Konferálás 4.
Műsorunk zárószáma előtt még egy titoksorozatot leplezhetek le. Legyen ez egy kosárra való a népzenészek rémálmairól, ami szintén bármilyen irányba bővíthető, nekem gyorsan ezek jutottak eszembe.
A legalapvetőbb, ha elfelejtjük beírni a naptárba a soron következő fellépést, de ez pillanatok alatt pótolható, mert ha feladat van, akkor feladat van.
Otthon felejtjük a kottát. Ilyenkor segíthet a család, hogy utánunk jön Hódmezővásárhelyre, vagy lefényképezi a kottát és elküldi a telefonon, amit azért nehéz olvasni egy fellépés közben.
Rémálom, ha a helyszínen derül ki, hogy a felkérő tánckarvezető elfelejtett valamit elküldeni és ott diktálja le a fellépés előtt a backstageben.
Vicces is lehetne, de nem az, hogyha a táncosok egyáltalán nem figyelnek a zenére és az éneklésükkel lemaradnak, ami egyébként a zenekar részéről orvosolható lehetne, mert a feladatuk az, hogy kísérje őket. Viszont ha ez egy olyan színpadon zajlik, ahol rossz a technika, kevés a színpad felé bejövő hang, akkor az esélytelenek nyugalmával sosem fogunk egymásra találni egy friss csárdásban.
Rémálom, amikor a tánckarvezető nem bízik a csapatban és a zenekar mellől kiabál be a táncosoknak, és mintegy üvöltve énekli hangosan a dalokat a fülünkbe.
Egy pokol, amikor elfogadja a zenekar a felkérést és kiderül, hogy csak Felcsíkit, Moldvait és Délszlávot táncolnak. Amikhez egész más hangszerelés igényeltetik.
Nem szeretjük, de elfogadjuk, ha indokolatlan ismétlések vannak egy koreográfiában csak azért, hogy a térforma kijöjjön. Ilyenkor azonban nagy a kockázata annak, hogy nem ismétlünk, vagy többet ismétlünk és az már tényleg a zenész rémálma, ha ezt elszúrja, és valahogy be kell hozni a lemaradást egy dallamon belül.
Rémálom, amikor a koreográfus, vagy a tánckarvezető úgy küldi el a lejátszandó muzsikát, hogy feldúdolja, vagy nananázza.
És mi történik, amikor elszakad a húr, vagy lefújja a kottát a szél, vagy rosszul lesz valamelyik zenész a muzsikálás közben... na, ezeket majd a következő lemezbemutatón mesélem el.
Tisztelettel megköszönöm, hogy eljöttek, hogy velünk töltöttétek ezt az estét. Az előtérben nemcsak a Bandázó Mezőföld CD-ből vásárolhattok, hanem az Alba Regia Táncegyüttes november 20-ai Mesenép produkciójának jegyeiből is, mely szintén itt lesz a Táncházban.
Szívesen viszont látunk Benneteket a november 12-ei táncházunkban is, ahová unokákat és magatokat is hozzátok el, hogy érezzük, velünk vagytok és támogattok minket, mert a következő időszakban nekünk is lesz gondunk a rezsiszámlák kifizetésével. A pénz legyen másodlagos, mi túl szeretnénk élni a telet, és ehhez csak abból tudunk táplálkozni, ha tele a nézőtér, mint ma este.
Most következzék a finálé szám, melyben mindenkit újra láthattok és hallhattok.
Tartsatok velünk egy közös éneklésre!
Búcsúzik:
Bencze Mátyás – hegedű
Berki Lilla – ének
Bóka Richárd – brácsa
Cserta Balázs – fúvós hangszerek
Csikós Péter – bőgő
Enyedi Tamás – cimbalom
Gőbölös Gábor – narráció
Hegedűs István – furulya, ének
Juhász Balázs – bőgő
Juhász Zsófia – hegedű
Kömíves Zoltán – brácsa
Páll Éva – hegedű
Schütz Mátyás – ének
Varró János – citera
Zsikó Zsuzsanna – ének
Búcsúzik a Pulutyka csoport, Trenka Máté, Sipos Dániel és a CD-lemez zenei szerkesztője, valamint a mai műsor rendezője: Majoros Róbert.
További kellemes estét kívánok mindenkinek!