Az ókori Európa táncai és ünnepei
A könyv segít a mediterrán világ tánctörténetének és a mai táncművészetnek megismerésében
A könyv bevezetője:
A magyar tánckutatás eredményeinek és forrásainak rendszerező
európai összehasonlító vizsgálatát
Dr. Pesovár Ernő és Dr. Martin György tánckutatók hagyták ránk örökül. Sokszor
hallgattam mestereimnek, tanáraimnak tánctörténeti előadásait és írásaikban is olvastam
ennek a munkának a fontosságáról. Különösen megragadott bennük az a
gondolatsor, miszerint az európai csoportos vagy kórustáncok, körtáncok,
füzértáncok, harci táncok, fegyvertáncok, ugróstáncok, mutatványos, ügyességi valamint
szerelmi táncok az egyetemes tánctörténet legkorábbi szakaszához, az ókorhoz,
azon belül is főként a görögökhöz kapcsolódnak. Ennek tényét a régészeti,
ikonográfiai források, írásos emlékek, valamint a még ma is élő természeti
népek domináns táncformái is tanúsítják. Így ezeket a táncformákat az emberiség
közös gyökerű kultúrkincseként és a tánctörténet legkorábbi korszakának
produktumaként tarthatjuk nyilván.
A görögök kereskedő
népek voltak, így az ókorban meghatározták egész Európa kultúráját. A görög
birodalom a kezdetektől az északi Makedóniától és Trákiától kezdve egy hatalmas
szigetvilágon át egész Kis-Ázsiáig eljutott, így természetes, hogy kultúrájuk minden
téren kihatott az elfoglalt területekre.
Tánc tekintetében is hatalmas
örökséget hagytak az emberiségre, hiszen az ihletet abból a vallási
mitológiából merítették, amihez foghatót egyetlen más ókori népnél sem
tapasztalhattunk. Így vált a görögök mozgáskincse, valamint a mozgásformák
jelentéstartalmai az európai táncművészet közkincsévé és tápláló
forrásává. Később persze a görögökre is hatott a
hosszú török elnyomás, de kétségtelen, hogy az ókorban meghatározó szerepet
töltöttek be a táncos hagyományok, rítusok továbbörökítésében.
A közép-európai tánckultúrákban kissé lassabban, de
töretlenül mentek végbe a meggyorsult újkori nyugati fejlődés folyamatai.
Délkelet-Európa tánchagyománya viszont a kényszerű megrekedés miatt az antik
jegyeket és táncformákat szinte napjainkig fenntartotta. Az évszázadok alatt ezek
a táncok a fejlettebb társadalmakban sem tűntek el teljesen, hanem a társadalmi
fejlődés magasabb fokain őrizték meg azok jellegzetességeit, illetve a
táncoknak egyre rendezettebb, bonyolultabb formáit hozták létre. Az idők során
a folyamatos európai migrációk is igen erős befolyással voltak Európa táncaira.
A táncok kezdeti kultikus, rituális
szerepe idővel eltűnt és egyre
inkább előtérbe került a tánc szórakoztató funkciója.
Az ókori művészetek jelentős forrásanyagot biztosítanak
a kor táncainak megismerésére. A képzőművészetek rendkívül sokat merítettek a
táncok gazdag formai és mozgáskincséből, ezeknek köszönhetően formailag
rekonstruálhatjuk az ókor táncait. A forrásokon jól nyomon követhető a táncok
fejlődése. A csoportos kórustáncok mellett idővel egyre inkább előtérbe
kerültek a harci, ügyességi, mutatványos és szerelmi táncábrázolások. Az antik színházakban
megjelenő lírai, epikai és drámai elemek váltakozásai is egyre inkább
segítették, bővítették a táncformákat és a táncosok mozgásterét.
Az ókori táncok vizsgálatát a nemzetközi
szakirodalomban illetve a régészetben is használatos kategóriákat figyelembe
véve, valamint a magyar tánckutatók által létrehozott osztályozási rendszert alkalmazva
végeztem. Arra vállalkoztam, hogy hidat építsek az antik és a középkorból
fennmaradt európai táncok között a kötetben szereplő források segítségével. A
könyv gyűjteményes kötet, nem tudományos mű. Tartalmazza mindazokat a
forrásokat, melyek segítenek a mediterrán világ táncainak, illetve európai
kapcsolatainak megismerésében.
Bízom abban, hogy a jövő
tánckutatói és tánctörténészei folytatják ezt a munkát, hisz a középkor, a reneszánsz,
a barokk és az új idők korának táncait is fel kell dolgozni a vázolt szempontok
szerint egész Európában, azért, hogy a tánctörténet fejlődését nyomon követhessük.
Formátum: Könyv
